Székely kincsesház Woodbridge-ben

SZÉKELYEK KANADÁBAN
Typography

Az ősi jelképekkel díszített, fából faragott székely kapu szimbólikus jelentőséggel bír. Hirdeti egy közösség összetartozását, emberek egy nemzethez tartozását. Így van ez olyan idegen tájakon is, ahol a székely kapu ritka, mint a mesebeli fehér holló.

Aki véletlenül a soknemzetiségű kanadai kisváros, Woodbridge egy bizonyos útkereszteződésébe téved, mégis könnyen egy hamisítatlan székely kapu előtt találhatja magát Bán Ildikó és Tarnai Tamás portája előtt. Beljebb kerülve pedig mintha csak Erdély tájain pihennénk meg, feltárulnak a kis családi ház székely kincsei.

 

 

Kövessy Zsolt írása

Torontó egyik elővárosa, Woodbridge, amit még nem nőttek be a nagyváros felhőkarcolói. Itt találunk arra a házra, két kis utca kereszteződésében, ahol egy valódi székely kapu jelzi, hogy itt magyarok élnek. Bán Ildikó Székelyudvarhelyről, férje Tarnai Tamás Budapestről származik.

- Amikor megismertem Ildikót, és rajta keresztül az egész Székelyföldet, egy egész más világ nyílt ki előttem - meséli Tarnai Tamás. - Olyan embereket ismertem meg, hogy nem is gondoltam volna, hogy ilyen emberek élnek ott.

- Jó emberek, ügyesek - teszi hozzá Ildikó.

Bán Ildikó először a kertjét mutatja büszkén, ahol székelyföldi magvakból nő az otthoni ízekre emlékeztető termés. Van itt málna, csombor, menta, lestyán és bab.

Mielőtt bemennénk a házba, még megállunk Woodbridge egyetlen székelykapuja előtt. Édesapja, Bán Ferenc, székelyudvarhelyi népművész faragta 2005-ben, amikor látogatóban voltak lányuknál.

- Az volt a kérésünk, hogy ha lehet varázsolják ide az ebédlőnket Udvarhelyről és a székely kaput, mert ugyanúgy odahaza megvan ennek a másolata. Talán még szebb is. Szívem csücske, ettől szebben hogy mondjam - áradozik Ildikó. - Ez egy nagy szó egy székely embernek, hogy kapuja legyen, de pláne Torontóban.

- Nagyon-nagyon ragaszkodunk a az otthoni gyökerekhez, a székelységhez, amit én Ildikón keresztül ismertem meg.

A ház tele van székely motívumokkal, a fafaragások, varrottasok, Ildikó szüleinek, Ferencnek és Ilonának keze munkái.

- Nagyon, nagyon büszke vagyok a szüleimre, a származásomra, tehát itt is ugyanúgy szinte élek, mintha otthon lennék - áradozik Ildikó az édesapja által faragott ebédlőasztalnál ülve. - Boldog vagyok mikor a kezük munkája körülöttem van. Biztonságban érzem magam olyankor, szeretve érzem magam.

- Apósomék jönnek ki, és soha nem jönnek üres bőrönddel, valami kicsi otthonit mindig csempésznek a bőröndbe - meséli cinkos mosollyal a szája szélén Tamás.

Van itt székely falinaptár, téka szilvapálinkával és bibliával, góbé fakanál kászúban, sulyok, fafaragások a falakon.

- Ez egy stilizált székhát, odahaza a homoródi villában megvan nekünk a négy szék, de én csak a hátakat kértem, hogy emlékként megmaradjon nekem. Ez a családunk, ez én vagyok, Ildikó a copfjával, a pártával, ez édesapám a bajuszával, a sapkájával, édesanyám a kendővel és a bátyám a bokrétával a fején.

Kati, a nagyobbik lány már kirepült a szülői fészekből. Férjével Zsolttal, aki Sepsziszentgyörgyről származik, a közeli Aurorában élnek.

- Jóleső érzés, hogy tyúk a tyúkkal, lúd a lúddal - magyarázza Ildikó. - Mert Kanadában rengetegen vagyunk, és ez egy büszke dolog egy székelynek, hogy a gyereke egy másik székelyhez megy hozzá.

- És esélyünk van, hogy az unokával is tudunk majd magyarul beszélni - teszi hozzá Tamás.

Viktória, a kisebbik lány a Szent Erzsébet Magyar Iskolába jár. Idén már hatodikos és a gyermekkórusnak is oszlopos tagja.

- Magyarul nagyon szeretek énekelni, szavalni verseket, szerepelni, és amikor van egy szereplés ott az iskolában, mindig én szoktam lenni a legelső, aki jelentkezik.

- Hálás vagyok édesanyámnak hogy megtanított a magyar kultúra szeretetére - mondja Kati, a nagyobbik lány. - S így felnőtt fejjel fogom fel, hogy mennyivel gazdagabb vagyok ezáltal.

A szülők fontosnak tartják, hogy otthon mindig magyarul beszéljenek, viccelődjenek, hogy a gyerek magyarul gondolkodjon.

- Mindenképpen tartanunk kell a gyökereket, nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indultunk ,honnan jöttünk.

- És hogy? tehát példamutatással.

És valóban. A székely kaputól a szilvalekvárig, a magyar beszédtől a székely fafaragásokig, a Bán-Tarnai család egy falatnyi magyar hazát varázsolt a kanadai mindennapokba.

Székelyföldtől sokezer kilométerre, de lélekben csak pár lépésre az udvarhelyi szülői háztól.